2025.07.29.
Tudjátok, hogy mi a pálya? Az, hogy kezdek újra beleszeretni a munkámba! Kevereg bennem egy ideje ez a gondolat, de azt hiszem az idei szezon közepén bukott ki belőlem annyira, hogy megérdemeljen egy blogbejegyzést. Hogy mi hozta ezt a mondatot ki belőlem? Az egyediségre való törekvések! Kissé radikális írás következik, de azért nem teszem rá az „Explicit Content” jelzőt. :)
Lehet itt kerülgetni jobbról-balról, de bármilyen jó egy szakma akkor is bele lehet fásulni és aki mást mond, az bizony marketingből hazudik, higgyétek el! Hiába van tömve a tánctér, hiába vannak sikolyok, tapsok, mosolyok, szívmutatások, ha a zene minden este ugyanaz a 200 szám, a beszédek, bevonulók, programok és képek pedig hétről-hétre hasonlóak. Ez az oka, hogy bizonyos lagziszám után mindnek elveszik a varázsa a szolgáltatók és sokszor már a vendégek számára is. Nyilván akinek ez a Nagy Napja, annak teljesen más a nézőpontja, de szerintem tök jó ferde tükrök a jelenséghez a meghívottak. Megbízható forrás vagyok, mert én imádok vegyülni a násznéppel, így rengetegszer jönnek szembe velem ezek a mondatok a pogácsás tál mellett:
„Ugyanezt mondták két hónapja a barátnőm lagziján.”
„Hasonló csokra volt a múlt héten a szomszéd csajnak is, láttam instán.”
„A tesóm esküvőjén ugyanerre a zenére volt a nyitótánc.”
„Már anyukámnak is az Emberektől a Mamára volt a szülőköszöntője.”
„Teljesen ugyanezek a számok szóltak a miénken is tavaly.”
Szakmám szempontjából volt a karrieremnek egy-két pontja mikor úgy éreztem, hogy már túl sok volt a Neoton, a Soho Party, a Reptér meg az Úristen. Ne értsetek félre, ez rajtam soha nem látszott, semmit sem mutattam kifelé és ebben 100% biztos vagyok, erre jó bizonyíték a rengeteg pozitív visszajelzés és köszönetnyilvánítás. Mindig ugyanúgy mosolyogtam, ugyanúgy örültem a jó bulinak. Tudjátok mikor volt szar? Mikor összeraktam a cuccot, meg mikor a végén szétszedtem. Ezek furcsa pillanatok, főleg az utóbbi mert bepakolásnál még visz magával a hangulat, bár kicsit kapkodnod és improvizálnod kell. Ám mikor buli után sietve tekered a kábeleket és szeded szét a fényhidat a hely kulcsát már az ujján pörgető pincér miatt, na az már egy teljesen másik miliő. Ekkor már nyoma sincs a boldog párnak, a vidám násznépnek, a cukin számot kérő lányoknak és a tök jó ötleteket adó jófej pasiknak; csak a tény marad, hogy jövő héten ugyanezt fogom csinálni, ugyanilyen fáradt lábakkal és sajgó fülekkel... Oh és ne felejtsük el a hazautat majd az ágyba esés pillanatát, mikor egyedül maradok a gondolataimmal és megmagyarázhatatlanul elkezdem dúdolni a „Nézését meg a járását”, amitől ekkor már a hányinger is kerülget néha. Sokáig nem tudtam mi változtat ezen és elkezdtem kicsit félni tőle, hogy mi történik ha tényleg belefásulok?
Na, de ez a bejegyzés mégsem negatív hangvételű ám, mert rájöttem, hogy pont azt az elvet kell követni itt is, amit az életemben alapból teszek: Mindig a boldogságra kell törekedni! Elkezdtek érdekelni az apró különlegességek, elkezdtem keresni az egyediséget és végül rájöttem, hogy van ilyen bőven, majd egy kis idő elteltével pedig azon kaptam magam, hogy ezek a helyzetek kezdtek el engem keresni.
- Bevonulás a Gyűrűk Ura zenéjére?
- Nyitótánc helyett lézerkard párbaj?
- Tortavágás Last Resortra?
- Menyasszonytánc Electro Swingre?
- Punk zene első számnak?
- Metál a vacsi alatt?
- DnB éjfél után?
- DMX-re ugrálás a haverokkal?
- Szülőtánc Mess Aroundra?
- Scratch-gazdag Hip-hop szett?
Hála égnek ebből a pár példából egyikre sem mondtam nemet, sőt! Ezeket és ezeken kívül még jópárat bíztattam, támogattam és segítettem létrehozni. Azt hiszem kezd begyűrűzni a generációváltás az esküvőiparban is és egyre többen váltják ki Coldplay-el a megszokott Demjén számokat. Szerintem addig amíg ezeket a király dolgokat üdvözlöm és nem karót nyelt módon elutasítom addig hitelesen tudom magam nyitottnak vallani és bár a korom szerint boomer vagyok, azért ezek kicsit fiatalítanak. Miért ne vállalnám az egyediséget és miért ne állhatnék bele a szolgáltató kollégáimmal együtt az új dolgokba?
Ugyanis nem csak az én szakmámban van ám így, a trend mindenhol tart. Egyre kevesebb a sátras lagzi, a vőfély, a hivatalból kirendelt jegyző, a mézeskalács-törés és a fehéring&lakkcipő’ szolgáltató. Egyre több helyen van viszont vacsira streetfood, laza lenvászon ingek, harsány és vidám színek, lounge zene, koktélok. ÉS EZ NAGYON KIRÁLY! Imádom, hogy végre lazulni látszanak azok az erkölcsök amik az előző generációt még nyomták (mert már őket is nyomták). Ez az a remény ami nekem egy állati nagy plusz erőt ad. Remény abban, hogy a párok úgy akarnak Nagy Napot, hogy nem a szüleik szüleinek akarnak megfelelni és ennek a miértjét ők is megértik és megtanulják kiélvezni ezt. Az idő pedig az én oldalamon áll, mert ahogy halad előre ez a hatás annál intenzívebb lesz.
Szerintem egy esküvő akkor boldog igazán, ha a PÁR BOLDOG és ez a legfontosabb. A pár meg tudjátok mikor lesz boldog? Ha a velük egyidős barátok is boldogok a happeningen, márpedig ehhez sokszor más kell mint amit a nagyiék elképzeltek. Szerintem haladjon mindenki kicsit a korral és legyen mindenki nyitott annyira, hogy legalább megpróbálja befogadni az új dolgokat!
Oké, kicsit megszólítom a hezitáló párokat és ha már szóba kerültek a nagyszülők, akkor tapasztalatból le kell írnom, hogy mivel jár ha beengeditek a Nagy Napra a nektek tetsző boldogságot:
- Sokat fogtok filózni, hogy mi fér bele és mi nem. Izgulni fogtok előtte, mert nem tudjátok, hogy fog majd elsülni.
- Nehéz lesz minden elképzeléshez megtalálni a megfelelő szolgáltatót.
- A Mamának nem fog tetszeni (még akkor sem, ha nem teljesen egyedi) amiről előtte-közben-utána is kifejti majd a véleményét.
- Lesz pár messziről érkező, Titeket nem túl jól ismerő rokon, akik majd felhúzzák a szemöldöküket. Rossz esetben ők visszateszik a kocsiba a nászajándéknak szánt turmix gépet.
- A szülőknek kell majd egy kis alkohol, hogy tompuljanak annyira az érzékek, hogy az előző két pontot ne vegyék észre. Ergo: Az örömapák berúgnak mint az albánszamár.
- Jónak kell lenni matekból! Egyszerű példa: ha egész este Hip-hop bulit akartok, akkor annak csak a társaság azon része fog örülni, akik Wu-Tangen nőttek fel, ők és hozzájuk hasonlók a legjobb esetben is a barátokra szoktak leszűkülni. Ők fognak tehát csupán táncolni, ha ez így marad.
Elvettem a kedveteket? Visszahozom, mert szépen sorban megoldást adok a fenti következmények mindegyikére:
- Az ötletelés alapból egy tök jó program. Nyissatok ki egy üveg bort és elfogyasztás közben találjátok meg a közös pontjaitokat, amiket semmiképp se hagyjatok ki! Mittomén’ mindketten Star Wars rajongók vagytok? Ugye egyértelmű, hogy John Williams a Ti emberetek ha bevonulásról van szó? A második üveg előtt viszont csukjátok be a jegyzetet…!
- Jó hír, ha egy szolgáltatót találtatok, akkor ő már tud nektek ajánlani olyanokat, akik egyeznek az elképzelésekkel. A befutottak nagy részének minden típusú párhoz megvan a megfelelő kollégaválasztás.
- Angol tudósok megállapították, hogy egy emberre esően a nagyikban van a legtöbb szeretet. No para, imádják az unokát és a kislányt/fiatalembert aki boldoggá tette a szemük fényét. Meg kell hallgatni őket mosolyogva és a részeg apukára bízni őket. Opcionálisan #régenmindenjobbvót leírással készíthető szelfi velük a napotokba.
- Attól tartok muszáj lesz a saját turmix gépeteket használni. Végülis mindegy ám, mert a rokonoktól kapotton se lett volna garancia.
- Az örömszülők egyik legfontosabb dolga az esküvőn, hogy berúgjanak és másnaposan is vigyorogjanak. Pláne az apukáknak, akik az egyre szűkülő szókincsükkel pantenttül illenek majd a nagyikhoz.
- Örülök, hogy eljutottál eddig, mert ez fontos: meg kell találni az arany középutat, nem szólhat Wu-Tang egész este és most kibontom miért.
Én a saját szakmámról fogok nyilatkozni, de szerintem sok párhuzam vonható például ceremóniamester szinten is azzal az elvvel, hogy mindenkinek kellenek pillanatok amik elvarázsolják egy Nagy Napon. Nem arra bíztatom a párokat, hogy ha Techno rajongók akkor este kilenctől reggel négyig Carl Cox szóljon, hanem hogy ne zárjuk ki az öreget, mert az ifjú párnak ő okozza a legnagyobb boldogságot. Tehát példánál maradva: Csempésszetek zenei szinten nyugodtan részleteket a Nagy Napba, nyilván bevonulónak furcsa lenne, de miért ne lehetne kivonulni a szertartásról Richie Hawtinra? Ha pedig eljön a buli ideje, kezdjünk neutrálisabb régebbi zenékkel, majd később válogassunk pár rávezető számot a célműfajra, amik hajaznak rá, de mégis mindenki ismeri őket. Ez esetben nyilván elektronikus pop műfajban válogatnék, pl. David Guetta. Ráér a Minimal Techno rész éjfél utánra, mikor már hazamentek az idősek, fáradtak, gyerekesek, részegek. Keressetek nyugodtan tiltólistás dolgokat is az egész estére, amivel keretet adhattok a zenei kínálatnak! Példánál maradva gondolom techno rajongóként a csepereg az eső már nem fér bele a playlistembe.
A lényeg tehát: Merjetek egyediek lenni! Haladjatok a korral és a többiek úszni fognak utánatok ha közösen sikerül megfelelő mederbe tartani az estét! Ennek lesz az az eredménye, hogy összesítve a lehető legtöbb boldogsághormont szippantotta magába mindenki. Tulajdonképpen ebben a kényelmes mederben találtam meg én is azt amitől élvezem amit csinálok. Ez a megfejtés a boldog Nagy Naphoz, kövessétek minél többen az elvem és szálljatok nyugodtan fel a trendek vonatára! Ha ebből a mondatból például a Megy a gőzös jutott eszedbe, akkor nem biztos, hogy jól csinálod... :)
Ja, és ez a reklám helye: Ha most felsóhajtva vigyorogsz mert eddig nem találtál tényleg egyedi esküvői DJ-t akkor tessék nálam kopogtatni, remélem üres az időpont a naptárban! ;)
