2024.09.01
Szeptember elseje, vasárnap délután van. Egy frissítő zuhany után döbbenek rá, hogy egy óra múlt és még nem ettem ma semmit, ha a hajnali McDonalds-os „reggelit” nem számoljuk. Fura dolog, hogy lagzi után megállok a Mekiben, de amolyan szokássá vált, már furcsa is lenne elhagyni. Mikor buli után elkezdek összepakolni még nem vagyok éhes, de a munka utáni energiát pótolni kell… Száz szónak is egy a vége: most irány ebédelni! A kocsiban beállítom a klímát és pár percet várok míg egy kicsit hűl az utastér, eszméletlen a forróság, ahogy napok-hetek óta. Addig az autó mellett állva kapcsolódom a kihangosítóhoz a mobilommal és elkezdem keresni a megfelelő zenét ehhez a hosszú, több mint negyedórás úthoz. Annyira válogatós vagyok, hogy még a kocsiban ülve sem sikerül a jelenlegi ízlésemnek legmegfelelőbb számot megtalálnom. Végül a majd’ négyszáz számos vegyes listámból felcsendül egy kissé elsőre tán tolakodó, de aztán izgalmassá váló effektes vokál+billentyű kombó, ami rögtön mutatja a szám stílusát, ez bizony Drum&Bass. Egyből fülig ér a szám és az idővel versenyt futva nyomkodom a kormányon maximumig a hangerő plusz gombocskát, hogy minél rövidebb legyen az a rész, amit még halkan hallottam, pedig még mindig cseng a fülem a tegnap mellettem tomboló több mint ötezer wattól. Gyorsan le is fotózom, hogy elküldjem a tegnapi párnak.
Aztán végül eldöntöttem, hogy meglepem őket egy blogbejegyzéssel, majd ott látni fogják. :) Azért be kell vallanom, hogy nem minden esküvő utáni délutánom ilyen, ennyi bulival a hátam mögött már azért kijelenthetem, hogy a „Tóth Tamás a DJ”-s lagzik többségére azért rá lehet húzni egy erősen hasonló köpenyt. Van, ahol újabb. Van, ahol kopottabb. Van, ahol rózsaszín és van, ahol fekete a színe, de mindegyik egy kicsit a másikhoz hasonló köpeny. Ezalatt alapvetően egy szépen, kronológiailag felépített, nem csapongó, folyamatosan jó hangulatú és tömött táncterű zenei összetétel van, amihez megvannak a jól bevált receptek, parti-himnuszok. Így kell működnie egy jó rendezvény DJ-nek és ez az amiért tömve van a naptáram lassan a jövő évre is. Ám mi történik akkor, ha a megbízó pár nem ezt szeretné és nem feltétlen érdekli őket, hogy a lakodalomban felcsendülő számokat nem ismeri a távoli rokon? Megálmodnak egy Nagy Napot, ahol egy mindkettőjükben mélyen gyökeret verő zenei stílus köré szeretnének építkezni, mert ez IS összeköti őket és nem csak egymáshoz, hanem a baráti társaságukhoz is köthető mindez. Nem akarnak sem nyitótánccal indítani, sem menyecsketáncon kondért verni. Nem szeretnének magyar klasszikusokat, Neotont meg Soho Party-t és ők már kinőttek Dr. Alban-ból is. Bár elsőre magam is szkeptikus voltam, de tudjátok mit? Csináljuk, challenge accepted!
Hát így esett, hogy tegnap éjjel olyan stílusok kerültek elő, amiknek egy „hagyományos” lagzin semmi keresnivalójuk sincs. Indultunk egy kis régi funkyval, majd belecsaptunk az ACDC-be, aztán indultak a Punk-Pop klasszikusok, ahol "a gyerekek nincsenek jól" (The Offspring) és Scotty sem tudja, hogy megcsalják (Lustra). Jézusom, még tizenegyóra sincs! Aztán torta, csillagfény és el is jött az éjfél mikor indult az, amivel már az első találkozón megfogtak, mert annyira egyedi. Az előzetesen megbeszéltek szerint belevágtunk a pörgős és kíméletet nem ismerő, stroboszkópos DnB buliba, Sub Focus-al, Pendulum-mal, Sigma-val, Rudimental-al, Skillrex-el, Wilkinson-al, The Prodigy-vel és még rengeteg klasszikussal a stílusban. Kedves olvasó! Nem ismered felét sem? Hát ők és a keménymag nemhogy ismerték, hanem leszakították rájuk az eget akkorát buliztak és még egy kis ínyenc Hip-Hop is belefért! Végső soron nem ez a lényeg egy lagziban? Mit őrzöl meg inkább a szívedben emlékként? A barátaid társaságában önfeledten ünnepelni életed egyik legfontosabb napját, vagy a nagynénik körében hallgatni, hogy milyen szép ez a Máté Péter szám? Evelinnek és Márknak igaza volt, nekik minden más nézőpont másodlagos és ez így van jól, mert ők ilyen emberek. Nem mindenki ilyen beállítottságú, sőt, nagyon ritka az ilyen. Nem is gondolnánk elsőre, hogy mekkora bátorság és kitartás kell ahhoz, hogy ezt bevállalják és megvalósítsák és kicsit hazabeszélve találjanak olyan szolgáltatót, aki ezt elősegíti nekik. Bízom benne, hogy úgy látják, hogy végül találtak egy majdnem jót erre. Most pedig jöjjön az ő nézpontja!
Esküvői Dj-ként a dolgom minden nyári hétvégén tiszta és egyértelmű: az előttem táncoló násznép lehető legnagyobb részét szórakoztassam és így járuljak hozzá ahhoz, hogy minél több ember elégedett legyen a zenékkel és bulizzon egy nagyot. Minden társaság más, van akit a 90-es évek vonz, van akit Britney Spears és van akit Dua Lipa és vannak természetesen olyanok is akik a még retrobb dolgokat favorizálják. Ennél hosszabb lista nem is létezik, de alapvetően popzenékről beszélünk. Kis segítség mert sokszor bele sem gondolunk, már annyira beleivódott a szó a nyelvünkbe: populáris számok összessége. Az én dolgom nem más, mint megtalálni a lehető legnagyobb közös nevezőt és valljuk be ezen a stíluson belül van erre a legkomolyabb esély. Egy dologra már a karrierem elején rájöttem és azóta is védvonalként bújok a kijelentés mögé, miszerint mindenkinek nem tudsz megfelelni. Mindig lesz ember, akinek nem tetszik majd a Boney M, a Hungária és pláne a mulatós. Bár vannak határaim minden stílusban (főleg az utóbbiban), de nem szabad semmit sem elutasítanom, mert engem ezért fizetnek. Alapvetően Hip-Hop DJ-ként ez egy kicsit olyan, mintha eladnám a lelkemet az ördögnek és ahogy egy másik bejegyzésben írtam, "sokszor még mindig nehéz itt a túl oldalon, de egy játék akkor szórakoztat igazán, ha egyre nehezebbé válik.".
Még mielőtt bárkiben felmerülne, hogy kiégtem, vagy beleuntam a szakmámba, nekik idéznem kell Anthony McAuliffe parancsnokot mikor a második világháborúban Bastogne ostrománál a német haderő megadásra szólította fel: „TÚRÓT!” Imádom nézni a boldog arcokat a tánctéren és szerelmes vagyok minden sokaknak túl egyszerű parti himnuszba mert ezek az arcok miattuk mosolyognak egyenesen rám hétről hétre. Ám néha nagyon-nagyon jól esik kiszolgálni a másik oldalt és igazi kihívásnak látom, ha valaki olyannal keres engem, mint Evelinék tették, még akkor is, ha egy kicsit kívül esik a komfortzónámon. Szóval, ha eddig elolvastátok, akkor itt hadd fejezzem ki a hálámat, hogy engem választottatok és köszönöm nektek, hogy még vannak olyan bátor, hétköznapi hősök, mint Ti és a barátaitok. Legyetek örökké boldogok, menjetek el Sub Focus + Dimension-re a Parkba helyettem 21-én és sose felejtsétek el a lagzitokat!
Ezen felül itt szeretném minden hozzájuk hasonló párnak jelezni, hogy itt vagyok! Metál rajongók vagytok? Rock? Rap? Dubstep? Electro? Dancehall? Reggea? DnB? Nem számít! Valósítsuk meg a Ti álmotokat is közösen, mert egyedinek lenni nemhogy nem szégyen, hanem állatira menő! :)
