A kérdés, amit annyian fejtegetnek, de csak egy lagziban derül ki az igazság. Kiírni, reklámozni könnyű, de a szakma nagy részének igazán jól megvalósítani nehéz. Mitől lesz egy DJ alkalmas arra, hogy egy Nagy Nap zenei szolgáltatását be merje vállalni? Komoly felelősség, aminek a tényleges kockázatát nem feltétlen látja előre sem a pár, sem pedig a lemezlovas.
Az én sztorim...
Ahhoz, hogy a legjobban válaszolni tudjak a kérdésre, kicsit vissza kell tekernem az idő kerekét és jobb mód híján magamból kell kiindulnom. Derítsük ki, hol volt az a pont az életemben, ahol kiléptem a komfort zónámból! Bár a következő mondatban lesz némi… túlzott magabiztosság, megkeresem a bejegyzésben a választ, hogy mitől merem nagy nyilvánosság előtt elmondani magamról: jó hírnevű esküvői DJ vagyok.
Kb. tizenöt lehettem amikor először ötlött fel bennem, hogy milyen jó lehet a sulibulikban annak a gombokat nyomkodó menő srácnak a tömeg fölött, hisz ő döntheti el, hogy mi szóljon a diszkóban. Akkor még bőven egy olyan dolog hajtott, ami más irányba terelhette volna a nagy kérdést, ez pedig az önös szempont. Bár táncolt körülöttem az összes ember, mégis úgy gondoltam, hogy mennyivel királyabban érezné magát mindenki egy pörgős House of Pain slágerre, mint erre a gagyi diszkó tucctuccra. Amúgy ma már tudom, hogy tévedtem volna, de az elhamarkodott véleményemnek is megvolt az oka. Akkor még nagyrészt egyetlen stílus felé húztam zeneileg, ami azóta is örök szerelem, csak a szemem nyílt ki sokkal-sokkal jobban, mint ott a fülledt, kopott padlójú és sötét teremben. A szóban forgó stílus nem volt más, mint a Hip-Hop, az lett az álmom, hogy egyszer ebben az irányzatban lehessek DJ. Számtalan hozzám hasonló srác volt és van a mai napig, számtalan más zenei irányzat választással, így a példám végső soron nem egyedi.
Mivel akkor az emberek életébe már bőven begyűrűzni látszó informatika lehetőséget kínált egy ma már ócskának számító, de akkor még hiper-szuper DJ program kipróbálására, így nekiálltam magamtól ismerkedni az alapokkal. A nagy nehezen gyűjtött zsebpénzemből és a pizzafutárság után maradt borravalóból végül megvettem életem első DJ kontrollerét. Ekkor még fogalmam sem volt ritmus-elméletekről, nem számoltam a beat-eket, mégis egy varázsgombnak köszönhetően úgy éreztem, én vagyok a következő Grandmaster Flash. A gombra az volt írva, hogy „Sync”, én pedig nyomkodtam minden szám betöltése után, bár nem is igazán értettem mi történik. A mai DJ-k szerintem 90%-a kezdi így a „szakmát”, ha ciki, ha nem. Én legalább le merem írni. :)
Minden játék úgy marad izgalmas, ha egyre nehezebbé válik, számomra így volt ez a lemezlovassággal is. A hobbiból bármi lehet, ha merünk valakitől tanácsot kérni, ezért kértem meg egy akkor még aktív DJ barátomat (DJ D.O.G.) a szakma bemutatására. Neki köszönhetően kezdtem ráérezni milyen ütemre mixelni, megtanultam a zeneelméleti alapokat, illetve némi technikai hátteret a témában. Olyan volt ez nekem, mint a biciklizés, ő volt a lelkes és nagylelkű nagyszülő a sztoriban, aki egy vázba dugott bot segítségével hitette el velem, hogy képes vagyok magamtól megmaradni két keréken. Nélküle csak lenyúzott térdek maradtak volna az álmaim helyén.
Felvértezve a kezdeti tudásommal, egyre jobban beleástam magam a témába, nem sajnálva pénzt, időt, energiát, kapcsolatokat és barátságokat sem. Amennyire unalmas volna olvasni a részleteket, annyira fájdalmas volt végigmenni ezen az úton. Végül elértem egy közönségnek nem annyira cikinek látszó szintre, magamra találtam, megismerkedtem a szakmában előforduló technikákkal, megértettem hogyan működik a tánctér. Igyekeztem minél több helyen a lemezjátszók mögé keveredni, több-kevesebb sikerrel. Na jó. Inkább kevesebbel, de ez nem feltétlenül az én hibám volt, valószínűleg rosszkor voltam rossz helyen, viszont épp ez a kellemetlen véletlen vezetett az új életemhez. Egy idő után úgy éreztem, egyszerűen nincs más oka a sikertelenségnek, mint a magam köré húzott zenei irányzatból épült kerítés, amin túl azt láttam, amit minden lemezlovas szeretne: teletömött tánctereket, óriási hangulatot és egyre több lehetőséget. Itt kellett eldöntenem, hogy egy szerényebb tehetségű Hip-Hop DJ leszek, aki bele-bele futhat egy jó buliba, vagy valami más. De mitől lesz valaki egy univerzális esküvői DJ és nem pedig egy adott stílusú DJ? Szerintem ez esetben mindegy, hogy milyen zenei beállítottságú, legyen az hip-hop, elektronikus zene, retro vagy bármi más, a legtöbb szakmabelinek hasonló a sztorija és elérkezik ehhez a válaszúthoz. Természetesen mindkét irányban vannak sikertörténetek, de azt már mindenki tudja, hogy Én merre mentem tovább. Nézzük, mik azok a tulajdonságok amik miatt az úton is tudtam maradni és magabiztosan jónak is tartom magam ebben a szakágban.
Mitől lesz valaki (jó) esküvői DJ
A kulcs szerintem elsősorban a nyitottság és az alázatosság a zene iránt, valamint a rugalmasság a közönség felé. A torta legnagyobb részét teszik ki az említett tulajdonságok és ezúttal épp erről szól a bejegyzés, nem pedig a technikáról, a ráköltött milliókról vagy a megszerzett tapasztalatokról, hagyjuk a marketinget! Hisz egy esküvői DJ dolga végülis az, hogy folyamatosan tömött tánctérrel, mindenkit kiszolgálva szórakoztasson, bárhol is legyen. A legfontosabb láncszemek a sikerhez vezető úton az emberek akiknek zenélek, és nem tudok bonyolultabb közönséget összerakni egy lakodalom násznépénél. Gondoljunk csak bele mennyi generációt zsúfolunk bele minden alkalommal egy Nagy Napba! Mennyi gyerek, tini, szülő, nagyszülő és dédszülő készül az alkalomra úgy, hogy ma bizony bulizik egy nagyot, megünnepli egy rokon/barát házasságkötését és új embereket fogad az életébe. Erről a felelőségről szól az esküvői DJ munkája. Nagyrészt az Ő felelősége, hogy a nagyi és a gyerekek egyszerre táncolhassanak a menyasszonnyal, hogy az unott tinik éjfél után ne csupán a titokban fogyasztott vodka-narancs miatt érezzék hirtelen jól magukat. Számtalan stílust, kort és előadót felölelve kell szórakoztatni és nem elég ezeket a számokat kimazsolázni egy válogatásból, ismerni kell a történetüket, tudni kell a tánctérre gyakorolt hatásukat és érezni kell a következő slágert, legyen az bármilyen zenei irányzat.
Hát ez az a kerítés, amit egy adott stílusra szakosodott DJ nem mer, nem tud vagy egyszerűen nem akar átugrani, vagy ha átugorja, ott nem érzi komfortosan magát. Ez utóbbi a legveszélyesebb dolog, mikor egy lemezlovas nem hajlandó magáról elismerni, hogy csak egy adott irányzat vagy kor zenéit érti és játssza. Ha nincs felvértezve a kellő tudással, türelemmel, rugalmassággal és mégis bevállalja egy lagzi zeneszolgáltatását, bizony nem csak neki fog fájni közben és a végén, hanem egy komplett násznépnek. Fontos tényező még az ilyen kollégáknál, hogy sokkal nagyobb az előfordulási esélye náluk bérelt, kölcsön, vagy ósdi technikáknak, mert nem járnak hétről hétre esküvőkre, nem éri meg komolyabban befektetni a felszerelésre.
Ne menjünk el amellett, hogy a zenei szolgáltató kilétéről mégsem ő döntött, hanem a megbízó, aki ez esetben ugyanannyira felelősségre vonható, mint a lemezlovas, mert nem volt elég körültekintő. Lehet, hogy a választott disc jockey-t már hallotta egy diszkóban zenélni és állati jó hangulat volt, de ettől még nem lesz senki jó esküvői DJ, hisz az említett közeg teljesen más mint egy lagzi. Bizony a felelős választás azzal jár, hogy utána járunk a referenciáknak, meghallgatjuk és adunk annak a véleményére aki már hallotta az illetőt egy másik lakodalomban. Ha nem találunk ilyen embert, akkor könnyedén tájékozódhatunk a DJ közösségi csatornáin a véleményekről, egy befutott lemezlovasnak rendelkeznie kell ilyennel. Találkozhatunk olyan állásponttal is, hogy lagziban bárki tud zenélni. Aki ezt állítja, a lehető legnagyobbat téved, ne dőljetek be! Aki lenézi ezt a szakmai ágat, annak fogalma sincs róla miről szól. Mostanság gyakran hallom vagy olvasom szakmai csoportokban: "ma már mindenki esküvői DJ". Ha elememben vagyok és virtuális gépeléscsatára nyitott, mindig kijavítom az átkozódót: "Mindenki Esküvői DJ AKAR LENNI".
Hogy milyen átesni a tűzkeresztségen? Egy kicsit olyan ez az elején, mintha eladnád a lelked az ördögnek. Biztos vagyok benne, hogyha egy újabb drága kütyüként beszereznék egy időgépet, akkor a tini énemmel nem tudnám elhitetni, hogy ez lesz a vége, mégis itt vagyok és jó sokáig maradni is szeretnék. Mert sokszor még mindig nehéz itt a túl oldalon, de mint mondtam: egy játék akkor szórakoztat igazán, ha egyre nehezebbé válik. :)
